Ez a tény persze felveti azt a sarkalatos kérdést, eleve nem veszik-e el, sőt, ne vesszen-e el egyébként is minden olyan egyén, akivel el lehet hitetni ekkora szamárságot. Vagy eleve nincs-e már valaki elveszve, ha csak abban az esetben képes megőrizni nemzeti identitását, amennyiben folyton ott áll mögötte egy pártgorilla, hogy a himnuszt vagy a Szózatot dúdolja a fülébe…?  

De hagyjuk is a megélhetési szlovákiai magyar politikusokat. Elég az ő bajuk a legutóbbi parlamenti választások óta… Vannak ugyanis a megélhetési magyar politikusoktól nagyságrenddel tisztességesebb hivatást gyakorló megélhetési magyarok, akik nem mások, mint például a szlovákiai magyar iskolákban oktató pedagógusok. Aligha kell bizonygatni, számukra legalább olyan fontos, hogy legyen elég tanítványuk, mint a politikusok számára a választó. Vagy az orvosnak beteg. Ugye emlékszünk még Hofi Géza orvosára, akinek az volt a szavajárása: Gézám, fő az egészség meg, hogy legyen beteg…

Ugyanez vonatkozik a szlovákiai magyar médiában dolgozó sajtómunkásokra is. Azzal a markáns különbséggel, hogy a betegeken kívül jó, ha minél többen vannak az egészséges szlovákiai magyar olvasók.

Mármost, mi következik mindebből? Többek között az a közhely, amelyről az érintettek, a politikusok, a pedagógusok, az újságírók, de általában a szlovákiai magyarok egyenként és népcsoportként is hajlamosak megfeledkezni. Az a tény, hogy a saját sorsuk általában, és ezen belül természetesen a nemzeti hovatartozásuk kizárólag rajtuk áll vagy bukik! Vagyis, amint minden egyes ember a saját szerencséjének a kovácsa, valamennyi szlovákiai magyar egyénileg felelős a saját nemzeti identitásáért.

Minden ellenkező tartalmú sóder és lózung: tévedés. Vagy szemenszedett hazugság! Akik viszont mégis hisznek a vonatkozó parasztvakításnak, azonkívül, hogy saját sorsukat, nemzetiségi mivoltukat pecsételik meg, paradox módon épp az olyan politikusoknak, pedagógusoknak, újságíróknak és közszereplőknek ártanak a leginkább, akik, lévén, hogy mások magyarságából élnek, nélkülük elmehetnek valahová... Azaz előbb-utóbb azért vesztik el egzisztenciájukat, mert lassan, de biztosan elfogy a közönségük…!  

Ennek a szerencsétlen helyzetnek az elkerülése érdekében épp a szóban forgó politikusoknak, pedagógusoknak, újságíróknak és egyéb közszereplőknek kellene azonnal felhagyniuk a szlovákiai magyarok folytonos osztályozásával. Jó és rossz magyarokra osztásával. Aszerint például, hogy milyen a politikai és a kulturális értékrendjük. Sőt, hogy milyen útlevél van vagy lesz a zsebükben…

Azonnal abba kell hagyni továbbá: a szlovákiai magyarok állandó ijesztgetését és kedélyállapotuk folyamatos rongálását is!

Ellenkező esetben könnyen előfordulhat, hogy egyre több szlovákiai magyar azzal a gondolattal fekszik majd le és kel föl, hogy szlovákiai magyar ő. Olyan helyzetben levő, akinek sorsa puszta nemzeti hovatartozása miatt az állandó jogfosztottság, a kisemmizettség, a kirekesztettség, az üldöztetés, vagyis maga a szakadatlan pokoljárás. Mert eztán már csak az következhet, hogy egyre többen kezdenek majd azon is gondolkodni, miként lehet vajon az efféle sanyarú sorsot megúszni…!?