Romániában magyar embernek, Cseke Attila egészségügyi miniszternek jutott az a szerep, hogy a gyorsétkezdei termékek, készítmények megadóztatásának tervezetét bemutassa. Hivatalba iktatása után alig két-három héttel, tavaly január elején, az egészségügyi reformok egyik várható lépéseként ismertette a gyorséttermi adót, amit aztán közvitára bocsátottak.

A gyorsétkezdék tulajdonosai, működtetői riadalommal fogadták a hírt, szerintük a különadó 20-40 százalékos áremelkedésekhez, 35-36 ezer közélelmezési alkalmazott elbocsátásához vezetne. Becslések szerint Romániában 700 ezren fogyasztanak rendszeresen, szinte napi rendszerességgel gyorséttermi termékeket.

Az egészségügyi minisztérium ugyan alaptalannak ítéli a drasztikus áremelkedéssel riogató nyilatkozatokat, de a 2010. március 1-jei, majd a meghosszabbított határidőig sem készültek el a törvény alkalmazási normatívái. A román kormány ezért egy évvel elhalasztotta a „gyorséttermi" adó bevezetését, így idén nyáron kerülhet ismét napirendre.

Szakértői csoportok dolgoznak az élelmiszerek, ételféleségek, termékek osztályozásán, az adó alá eső áruk listájának véglegesítésén. Célpontba kerültek az erősen hízlaló zsíros ételek, édességek vagy valami más okból egészségtelennek minősített élelmiszeráruk, szénsavas üdítők. Nem adóztatnák például a pizzákat, számos húsféleséget, a tejet, tejtermékeket, a saormát, a gyümölcsöket, zöldségeket, gabonaféléket, az ásványvizet.Az adó összege a célzott termék eladási értékének legfeljebb 0,01-0,1 százalékáig terjedne. Cseke Attila miniszter úgy véli, az adó révén az egészségügyi minisztérium évente 700-800 millió eurós bevételhez jutna, amit reformokra, fejlesztésekre fordíthatnának. A gyorséttermi adó gyakorlatilag úgy működne, mint a káros szenvedélyekre (cigaretta, szeszes italok) kivetett illeték. A cél az egészségesebb táplálkozási szokások ösztönzése, hiszen Romániában is folyamatosan növekszik a túlsúlyosak és a kóros elhízásban szenvedők száma. Az országban egyébként már 2008 óta érvényben van az a törvény, amely tiltja azt, hogy iskolai étkezdékben, üzletekben vagy iskolák közvetlen közelében a gyorséttermi termékek bizonyos fajtáit árusítsák.

Kicsit más a helyzet az Egyesült Államokban: ott a megbélyegző „bűnadó" jelenleg csak a cigarettát és az alkoholt sújtja, mértéke államonként változik. Ebbe a kategóriába országosan még egyetlen egészségre káros élelmiszert vagy italt sem soroltak, hála az élelmiszer- és üdítőital-gyártók - Coca Cola, Pepsi, stb. - hatékony lobbizásának.

A politikusokra azonban folyamatos nyomást gyakorolnak az egészségvédők, annál is inkább, mert a túlsúlyosság és az ezzel kapcsolatos keringési betegségek rohamosan nőnek a fiatalok körében.  Mivel a kutatások egyértelműen bizonyítják a nagy cukortartalmú szénsavas üdítők és egyéb szirupok egészségromboló hatását, ha nem is országosan, de harminchárom államban már adót rónak a szénsavas italokra.

A mérték különbözik, de a leggyakoribb módszer szerint minden uncia (kb. egyharmad deciliter) üdítőitalra egy penny adót vetnek ki. A befolyt összeget sok helyen nem forgatják vissza a költségvetésbe, hanem egészségközpontokat, sportlétesítményeket hoznak létre. A szénsavas üdítőitalok után a snack, a csokoládé megadóztatását követelik egyre többen.

Európában több más országban, így például Svédországban is gondolkodtak a hamburgeradó bevezetésén, de egyelőre nem terheli magasabb adó az egészségtelen élelmiszereket. Pedig a közvélemény-kutatások szerint a svédek többsége helyeselné egy ilyen jellegű adó bevezetését, miközben csökkentenék a hasznos élelmiszerekre kivetett adó mértékét.

Felmérések szerint a svédek fogyasztják a legtöbb édességet a világon, évente fejenként 17 kilogrammot, ami kétszer annyi mint a fejenkénti EU-s átlag. A kilószámra fogyasztott gumicukrot és az ehhez hasonló nyalánkságokat pedig évente átlag kilencven liter szénsavas üdítővel öblítik le.

Az egészség őrei megkongatták a vészharangot, és ugyancsak aggódnak a felnövekvő generáció sorsáért. Claude Marcus professzor, az egészségorientált viselkedéstan kutatója és még sokan mások az „édességadó" bevezetését javasolták. Mindez azonban egyelőre süket fülekre talált a svéd politikusok között. A parlament szociális ügyekért felelős bizottsága a zöldek képviselőjének kivételével leszavazta az édességadót. Úgy látszik, a svéd politikusok pártállástól függetlenül, valamennyien szeretik a gumicukrot.